A Balatonfüred-Csopaki borvidék a Balaton észak-keleti részén és azzal párhuzamosan húzódó Balatonalmáditól Zánkáig terjedő hegyvonulat lankáin, a hegyek által körülvett völgyek, medencék oldalain terül el. Fontosabb községei között említhetjük még Felsőörsöt, Paloznakot, Tihanyt, Balatonszőlőst Pécselyt és Szentantalfát. A terület klímája szélsőségektől mentes, kiegyenlített. A viszonylag enyhe telet korai kitavaszodás követi, a nyár nem túl forró, utána többnyire hosszú, derűs, száraz ősz jön.
A szőlőműveléshez amúgy is kiváló klímát még a nagy tömegű víz temperáló hatása is javítja. A felszíni párolgás következtében itt mindig egy kicsit páradúsabb a levegő. A tóról visszaverődő napsugarakat a meredek köves lejtők kondenzálják, s néhol szinte mediterrán hatást keltenek. Ezt jelzi, az amúgy mediterrán klímát igénylő mandulafák nagyszámú előfordulása, de leginkább a szőlő érzi magát a tó körül otthonosan. Talaja rendkívül változatos. Itt előfordulnak a fillitpalán, permi vörös homokkövön, triászmészkövön, dolomiton, bazalton, bazalttufán, pannonhomokon, márgán és löszön kialakult rendzina és erdőtalajok is. Jellemző látvány, hogy a föld szokatlanul vörös.
Feltehetően már az itt letelepedő kelták felismerték, hogy a terület kiválóan alkalmas a szőlőtermesztésre. Az ő általuk hagyományozott szőlőkultúrát a római birodalom idején is folytatták. Probus császár idejében idején érte el a Pannóniai szőlőkultúra a csúcspontját. Ekkoriban az itt termett borok komoly konkurenciát jelentettek az itáliai boroknak. A honfoglalás után Karkász törzsének tulajdonába kerül a terület. 1211-ben Balatonfüred a tihanyi apátság tulajdona lett. A papoknak, szerzeteseknek köszönhetően e vidéken a szőlőművelés, a borászat színvonala évtizedekkel megelőzte más tájak fejlődését.
A török idők végvári csatározásai valószínűleg itt is meggyérítették a szőlőművelők számát, s egyidejűleg csökkent a szőlőterület is. A XVIII. században újra fellendült a térség fejlődése, a XIX. század közepére pedig Balatonfüred már a Balaton “fővárosa” lett, ahol a megyei és az országos előkelőségek bálok, ünnepek alkalmával találkoztak, szórakoztak a kiváló fehér borok társaságában.
Ma is Balatonfüred a borvidék központja, amely a Balaton északi partjának egyik legszebb részén található, és 1987 óta a Szőlő és Bor Nemzetközi Városa. A település régi hagyományokat felelevenítő ünnepe a Borhetek, melyet minden év augusztusában rendeznek meg, néhány kényszerű év kihagyásával 1932 óta. Ezen a rangos rendezvényen 1997 óta pincészetünk is részt vesz a csodálatos szépségű Tagore sétányon. A szőlősgazdák a borvidék legjobb borait kínálják, páratlan szépségű panorámában gyönyörködhet az ide látogató. Népi- és iparművészeti kirakodó vásár, s minden este látványos műsorok szórakoztatják a közönséget.
A területen működő, Balatonfüred és Környéke Borútegyesületnek pincészetünk már a kezdetektől aktív tagja. A borivás kultúrájának hagyományait pedig a Balatonvin Borlovagrend őrzi, melynek a családból hárman avatott tagjai vagyunk.
A Balaton-felvidéken a Káli-medence után a második legnagyobb medence. Északról a Zádor-hegy, Délről a Megye-hegy határolja. Változatos térformájú dombok, és a dombokat szabdaló, lágy völgyek szegélyezik.
A dombok zömében déli és nyugati kitettségűek, melyek rendkívül jó kiegyenlített mikroklímát biztosítanak. Szinte nincs is olyan déli lejtő, ahol ne művelnének itt szőlőt. Ahogy teszik már idestova ezer éve.
A terület nagy része a tihanyi apátsághoz, másik fele pedig a veszprémi káptalanhoz tartozott, a honfoglalást követő évszázadokban. A medence arról is híres, hogy a szőlőhegyben kétszer annyi présház és pince található, mint a faluban lakóház. Ez az országban egyedülálló.
Talaja nagyon változatos: a csernozjom típusú, sziklagyepen képződött humuszgazdag talajtól kezdve, a törmelékes, köves, talajon keresztül, az agyagig minden megtalálható e vidéken.
Zászlós borunknak, az olaszrizlingnek itt volt az első tiszta ültetvénye az országban. A filoxéravész után innen szaporították tovább az egész országba.